OFF-TOPIC: Fisz tábor - Visegrád 2014.

Sziasztok!

Mivel a következő olvasmányra már egy ideje vártok, és még fogtok is valószínűleg, ezért írom ezt a bejegyzést. Amúgy is szerettem volna leírni a gondolataimat.

Egyik régi, kedves ismerősöm, merem mondani, barátnőm hívott meg a Fiatal Írók Szövetsége idei táborának eseményére facebookon. Nagyon boldog voltam, rögtön lecsaptam a lehetőségre, és utólag mondhatom: nem bántam meg. Habár utálok utazni (nem világot látni, csak az utazást nem szeretem), megérte az összesen kb. 3 és fél óra út (Szeged-Budapest, Budapest-Visegrád).

Aki még nem tudná, írni szeretnék. Úgy értem, már most is írok, de nem csak az asztalfióknak tervezem ezt tenni egész életemben, ha értitek, mire gondolok. :)

Egészen pontosan 2010-ben írtam meg első olyan novellámat, amelyikre azt mondom, hogy megtettem az első komolyabb lépést. Előtte is írogattam már ugyanis, de ekkor jött el valami fordulópont, ami - friss rádöbbenésem tudatosította - egészen 2012-ig tartott, amikor egy tragédia ért. Akkor valahogy megállt bennem valami, s bár azóta is írtam néhány skiccet, mind a termékenység erőteljesen csökkent, mind az a felszabadító érzés, amit íráskor éreztem előtte. Így az írásaim színvonala is megrekedt abban az állapotában, amelyben 15 éves koromban alkottam, és nem fejlődött semerre.

Igen, erre a tábor ébresztett rá. Ezért mondom, mennyire fontos tapasztalat volt számomra, hiszen amellett, hogy rettentő értékes embereket ismerhettem meg, és köthettem velük barátságot, amellett önmagammal kapcsolatban is rájöttem a fentiekre és ahhoz hasonló dolgokra.

A táborban öt műhely működött: két líra, két próza, egy kritika. Ezek közül én az egyik próza csoportban tevékenykedtem. Utólagos cikkeket/interjúkat olvastam/hallgattam, és ehhez kapcsolódóan szeretném elmondani, hogy igen, engem is személy szerint a műhely érdekelt a legjobban, és nem ültem ott több délutáni előadáson sem, mert éppen írtam (nem, nem csak házi feladatot), esetleg elbeszélgettem valakivel az időt, de szeretném megcáfolni azt az állítást, miszerint mi, fiatalok azt gondoljuk, az íráshoz nem kell olvasni. Vagy egyáltalán, hogy nem olvasunk. (Azt gondolom, 19 évesen beletartozom abba a körbe, amely ezt a vádat kapta.)

Hobbim az olvasás, amint azt a blogom is mutatja, a legszélesebb körben, magyar-külföldi, kortárs-klasszikus egyaránt megtalálható az olvasmányaim között, és úgy gondolom, 19 éves létemre elég változatos olvasmánylistát mutathatok fel. Ugyanez igaz azokra az emberekre, velem egyidősekre (+/- 1-2 év), akikre az állítás, miszerint nem olvasnak a fiatalok igaz lehet, akikkel beszélgettem, ismerkedtem. Ugyanis a téma az esetek túlnyomó többségében a könyvek, az irodalom volt, és csak úgy dobáltuk néha egymásnak, hogy:

- Ezt olvastad?

- Igen, és te azt?

- Jaj, azt nem, de amazt igen. Hát, te?

Bocsánat, amiért kissé hevesen reagálok, de őszintén sajnálom, ha ilyennek láttak minket egyesek. (Egészen pontosan kifejezetten rosszul esett, hogy még csak a "tisztelet a kivételnek" kifejezés sem hangzott el, vagy bármi, ami arra utalna: tudják, hogy van kivétel.)

Aki követi a blogomat tudja, hogy először szoktam a negatív dolgokat említeni, hogy pozitívan záruljanak a bejegyzések.

A műhelyek tehát nagyon hasznosak voltak, a társaság jó, sok olyan dolgot hallottam, amely akár engem érintett, akár nem, tanított valamit, és jó volt a műhelyem tagjaival együtt dolgozni.

A délutáni-esti programok, amelyeken ott voltam tetszettek, érdekesek voltak, azokból is tudtam tanulni. Legkedvesebb ennek ellenére számomra a felolvasószínház volt. A megteremtett hangulat, maga a darab, a színészek olyan hatást váltottak ki belőlem, amilyet még nem tapasztaltam. Jó értelemben! Ezen kívül a felolvasásokat is nagyon élveztem! Szó szerint csillogó szemmel, áhítattal hallgattam ilyenkor, rá voltam hangolódva teljes szívemmel.

Az egyéb élményeimről most nem szeretnék beszámolni, mert egyrészt nem illenek a blog témájába, másrészt van olyan fórum, ahol már rögzítettem őket magamnak, és a legtöbb Olvasóm számára úgysem lenne élmény.

Ezért tehát csak köszönetet mondok azoknak, akik ezeket a napokat megtöltötték vidámsággal, beszélgetéssel nekem, amelyek kulcsszavakkal kifejezhetőek, és azok a szavak visszaidéznek rögtön mindent: felejthetetlen napokat.

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

DR. CZEIZEL ENDRE - A MAGYAR KÖLTŐGÉNIUSZOK SORSA

Lilian H. AgiVega: Második Atlantisz (A tízezer éves varázs)

...avagy első olvasmányom egy molytól! :)

Ezt a könyvet pár napja cserével szereztem. Érdekes, mert amikor az illető lány cserepolcát nézegettem molyon, és megláttam, eszembe jutott, mintha már hallottam volna erről, és ezért lecsaptam rá. Utólag jöttem rá, hogy rajta volt a kívánságlistámon (ami most elég szerény a maga egy könyvével, mert inkább várólistára teszek még nem olvasott könyvet, mint kívánságlistára).

Elsőre fel sem tűnt, hogy a szerző magyar, bár gyanús volt, hogy a szerző neve álnév, de csak miután belelapoztam derült ki, hogy itt magyarok vannak jelen, majd molyon is utánanéztem, és kiderült, hogy nem csak magyar az írónő, de aktív moly.hu tag is, akibe néhanapján belebotlom, legfőképp a mese fanok között, de mint egy Vele készült interjúból megtudtam, a Harry Potter is közös vonásunk. :)

Utóbbit különösen fontosnak tartottam megemlíteni, mert...

(és itt a lényegre térek)

...jó volt felfedezni az apró HP-utalásokat a sorok között. Három ilyet találtam: egy Seamus nevű szereplő (amúgy sokkal egzotikusabb, esetleg magyar nevek szerepelnek, ez kitűnt a tömegből), az Atlantiszba való bejutás módja (korallok bizonyos sorrendben való megérintéséről a háttérinformáció nélkül is a bejutás az Abszol útra jutott volna eszembe), és legfőképp az érzelmi alapú varázslás (ami ugye a HP-ban az ifjú, tanulatlan varázslók és boszorkányok jellemzője).

Ez a regény megint jókor jött, könnyű, nyári olvasmány volt, izgalmas, fordulatos és tartalmas annyira, hogy ne érezzem elvesztegetett időnek, de mégis meseszerű annyira, hogy ne legyen nehéz olvasni. Nem is lehetett volna jobb könyvet találnom a strandon olvasáshoz. :)

Kicsit a negatívumokról is (aztán még lesz pozitív, hogy szokásomhoz híven inkább azzal zárjak egy alapvetően nekem tetsző könyvről szóló értékelést):

Ahogyan azt láttam, másnak is picit zavaró volt, ami nekem is: a szerelmi szálak. Amellett, hogy hárommal is találkoztunk (meg három féllel, ezt most nem részletezem, aki olvasta, remélem, érti... :D), a könyvön leginkább átívelő szerelmi szál néha valóban értelmetlennek tűnt, és olykor sok is volt, de főképp előbbi dominált a szememben.

SPOILER! Nem igazán volt tiszta a motiváció, és annyiszor tért vissza a "seveledsenélküled" állapot, hogy a mesei happy end-várhatóságon kívül nem igazán volt világos, miért is alakult úgy végül, ahogyan. SPOILER VÉGE!

Valahogy amúgy viszont tudtam gyermeki szemmel nézni, és érezni azt, ezek a szálak egy fiatalabb olvasó kezében milyen izgalmasan tudnak életre kelni, és azt éreztem még a sorokból, hogy magát az Írónőt is aktuálisan valamiért annyira foglalkoztatta ez a téma, hogy nem tudta megállni a papírra vetését, és ezt nagyon szeretem. :)

Ezen kívül többször éreztem, hogy annyira szeretne logikus lenni, és minden szálat elvarrni, magyarázatot adni a kialakított fantasy univerzum működésére, hogy olykor szájbarágósra vagy sokra sikeredett. Szeretem azt, amikor egyes kérdések az olvasó fantáziájára vannak bízva.

Most pedig jöhetnek a pozitívumok:

Tetszett a nyelvezete, aranyosak voltak a szójátékok, amelyek nem vették önmagukat sem komolyan. Az is nagyon bejött, hogy nem volt erőltetett a diáknyelv. Megmaradt irodalmi keretek között, mégsem volt olyan érzésem, mint amikor Apukám próbál fiatalosan beszélni, és számára a legjobban a "punnyadni" szó fejezi ki ezt, én pedig kétségbeesetten próbálom megmagyarázni az "oltás/beoltás" szavakat. (De most tényleg... Valaki meg tudja rendesen magyarázni?)

A karakterek nagyon jól ki voltak dolgozva, talán nem vagyok egyedül vele, ha azt írom, Aengus volt az, akit a leginkább megszerettem. Eleinte hasonlóan képzeltem el a jellemét, mint Azaészét, de később élesen külön lehetett őket választani, és utóbbi karakterfejlődése is szerintem tökéletes volt és hiteles. Egyértelműek voltak a személyes motivációk, és a fordulatban is szerettem, hogy meglepő volt, mégsem váratlan (szeretek okos olvasó lenni, na... ki nem élvezi, ha egy Agatha Christie könyvben tudja előre, ki volt a gyilkos?).

Összességében tehát egy kellemes, nyári olvasmányt kaptam kézhez, és szívből ajánlom mindenkinek. :)

U.i.: A kötésért plusz pont! Puhakötéses ugyan, de nem könnyen szakadós, jó volt a fogása, és a borító is rettenetesen hangulatos.

Ajánlás://

Korosztály: Bárkinek. >> Miért? Kicsik, nagyok egyaránt élvezhetik. :)

Alkalom: Strand-nyár. >> Miért? Mert vízparton vízben játszódó történetet olvasni a hőségben meglepően jó élmény. :D

Saját/könyvtár: Bármelyik. >> Miért? Szokásos érvemmel élve: sorozat első kötetét olvassuk el, és utána érdemes dönteni a teljes sorozat beszerzéséről.

A kép az Írónő saját rajza, az interjúhoz volt mellékelve. A kép még ebben az állapotában nincsen kész, ha elkészül (gondolom, azóta ez megtörtént), akkor a "Négy elem" címet viseli. Negyedik elem (a tűz) pedig Lilla. :)

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

LILIAN H. AGIVEGA - MÁSODIK ATLANTISZ

Háy János: Xanadu

Önmagamnak mondok most ellen, mert korábban azt írtam, ajándékkönyvet nem hagyok félbe. Annyira izgatottan vártam ezt a könyvet, és elhatároztam, bármi lesz is, szeretni fogom, de beletört a bicskám ebbe is.

A véleményemet Memoir blogbejegyzése kitűnően összefoglalja, nem tudok semmit hozzátenni, csak én nem próbálkoztam vele két hónapig, és nem is olvastam végig.

Mert, mint tudjuk, az Olvasó joga félbehagyni egy könyvet. :)

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

HÁY JÁNOS - XANADU

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Sajnálom, de nem. Ezt úgy írták filmre, ahogy van. Az az érzésem volt végig, hogy Suzanne Collinsnak támadt egy jó ötlete: összezárva egy csapat ember, és csak egy maradhat. Ehhez pedig kellett valami háttér is, mert az Olvasó olyan kukacoskodó teremtmény, aki tudni akarja mindennek a miértjét, és mi máshoz nyúlt volna, ha nem egy disztópiához?

Tisztában vagyok vele, hogy ez előbb született, mint az A beavatott, és meg is fogadtam, hogy nem fogom őket összehasonlítani, de nehezen tartom magam a fogadalmamhoz.

Erőltetett az egész. Közhelyes nyelvezet, időhúzós történések, egysíkú karakterek. A Viadal köré épített indoklás pedig egyszerűen nem hihető.

Sajnálom. :( A filmzene azért még nagyon jó, azt hallgattam közben, és magát a filmet is meg szeretném nézni!

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

SUZANNE COLLINS - AZ ÉHEZŐK VIADALA

Markus Zusak: A könyvtolvaj

Markus Zusak szememben mától az Író!!! Az, aki a Halál szemszögéből úgy ír meg egy történetet, hogy egy pillanatig nem kételkedem, valóban a Halál írja-e, mert egyértelműen igen. Az, aki úgy bánik a történettel, a szereplőkkel és a szavakkal, hogy a hátamon futkusott a hideg - jó értelemben. Ez egyszerűen fantasztikus!

Annyi idézetet írtam ki, hogy megosszam Veletek, de belátom, mindet nem másolhatom be. Minden porcikájában élet nyüzsög a papíron, és a szavak életre kelnek.

Konkrétumok:

A karakterek bájosak, szerethetőek, és állítom, hogy léteznek. Persze negatív szereplők is vannak, de egyik sem tisztán ilyen vagy olyan. Ettől válnak élethűvé. Liesel, a főszereplő ahogyan nő, valóban fejlődik. A többi szereplő is fel-felveszi a különböző terheket, és ezekkel együtt válnak komplex személyiséggé, ahogyan a valódi emberek is.

Az időkezelés nagyon jó. Előre elcseppent információkat, de mégis képes meglepetést okozni. Nekem az a tökéletes könyv, amelyik meg tud lepni.

Ezzel szemben nem veszi önmagát komolyan. Morbid humorral fűszerezi a keserű, fájó valóságot, miközben bájos kis történeteket fűz össze. Zseniális koktél.

Visszatérő elemekkel színezett történet. Ilyen a szó, mint tárgy megszemélyesítése, a por, mint visszatérő elem, vagy a hó, a hideg, a pince, a zene, a testvérek, az álmok, felhők, stb. Minden ismerősen kacsint ránk.

Néhány hete panaszkodom már Nektek, hogy szeretnék egy jó könyvet olvasni a második világháborúról, és végre itt van. Ez nekem szólt. Őszinte, hiteles, kedves és szívfacsaró. Szívből ajánlom!

Csakazértis néhány idézet:

"A halk szavak lepotyogtak az ágyról, és porként szálltak a padlóra."

"Persze, ti emberek vagytok - értenetek kell az önzést."

”- Az az átkozott hóember - suttogta. - Lefogadom, hogy az egész a hóemberrel kezdődött. (…)

A Papa filozofikusabb volt. - Rosa, az egész Adolffal kezdődött.”

U.i.: Le a kalappal a fordító előtt!

U.i.2.: Plusz pont a borítóért. Az is kedvencem lett.

Ajánlás://

Korosztály: 14+ )) Miért? Mert történelmi ismeret, lelki erő is kell hozzá. Nem igazán gyerekmese.

Alkalom: Mindig. )) Miért? Ezt szeretni kell, bármikor.

Saját/Könyvtár: Saját. )) Miért? Mert újra lesz olvasva!!! (Remélem.)

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

MARKUS ZUSAK - A KÖNYVTOLVAJ

Mats Strandberg-Sara B. Elfgren: A Kör (Engelsfors-trilógia 1.)

Nos, ez nekem nem ment. Kezdem tudatosítani magamban azt, hogy ha egy könyvet félbehagyok, az nem bűn, ugyanis mindig ilyen érzésem támad tőle. De ez nem az én világom.

Egyfajta ifjúsági regényről van esetünkben szó. Több fiatal lány szemszögéből olvashatjuk a történetet. Azonban egy olyan korosztályt láthattam abban a pár tíz oldalban, olyan klisésen megjelenítve, hogy fájt olvasni.

Nem gondolnám ilyen egyszerűen ábrázolhatónak a 14-15 éves lányokat, még ha különböző beállítottságúak is voltak, mégis nagyon egysíkúak, hiteltelenek. Ezt őszintén sajnáltam, mert nagyon jó véleményeket olvastam a könyvről, és nem igazán akartam félbehagyni, mégis zavart a stílusa.

Talán legközelebb...

U.i.: Ezt a könyvet ajándékba kapta a vőlegényem, elég furcsa választás volt egy fiúnak. Fontos tudni ugyanis, hogy saját/ajándék könyvet én nem hagynék félbe. (Vagy csak nagyon nyomós indokkal. :D)

U.i.2.: Konkrét értékeléseknek utánaolvasva derítettem ki, hogy a könyv végig borzongató történet, a karakter lányok pedig az elején vannak ilyen közhelyesen ábrázolva, később másmilyenek, és főleg a vége nagyon mozgalmas. Nos, most talán nem is baj, hogy nem rágtam végig egy ilyen hangulatú könyvet, nem hiányzott.

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

MATS STRANDBERG-SARA B. ELFGREN - A KÖR (ENGELSFORS-TRILÓGIA 1.)

OFF-TOPIC: Fortepan-mesék pályázat

Sziasztok! :)

Egy pályázatra küldtem be az alábbi szösszenetemet. Ha van kedvetek, olvassátok el, esetleg figyeljétek a Fortepan-mesék oldalát, és szavazzatok a kedvenc alkotásotokra majd. :)

4 képből kellett választani, az egyikről írni. Lesz még ilyen, úgyhogy akár íróként is be lehet csatlakozni. :)

Az írásom elolvasásához, kedveléséhez kattints ide!

Krúdy Gyula: Purgatórium

Ez volt az első Szindbád-regényem. Valószínűleg nem is az utolsó. Őszintén teljesen másra számítottam, de nem igazán csalódtam.

Nehéz írni egy számomra gyakorlatilag semleges élményt hozó könyvről. Esti Kornél stílusára emlékeztetett minden fejezet, csak itt szorosabb kapcsolat volt az egyes fejezetek között, hiszen a helyszín, a szereplők, a főszereplő hangulata azonos volt, mégis ezek az élményeket, szabadgondolatokat felvillantó állapotjelentések el is távolodtak egymástól annyira, hogy akár relatív külön-külön is érthetőek legyenek, és hangulatát tekintve is párhuzamba hoztam a fent említett novellagyűjteménnyel. - Ez de hosszú mondat lett. -

Három Szindbád-kötetet szereztem meg a Könyvhéten, mindhármat a Palatinus Kiadó kiadása, és nem tudom, minek köszönhető, de ez a kötet relatív hemzsegett az elírásoktól. Ez emlékeim szerint minden esetben azt jelentette, hogy egy betű helyett egy másik szerepelt ott, esetek nagy részében a rövid ékezetetesből lett hosszú, de volt olyan, amikor teljesen más (pl. Barcsainé egy helyen Borcsainé lett). Remélem, a másik kettő nem vitte tovább ezt a hagyományt, nagyon nem örülnék neki.

Ajánlás://

Életkor: 15+ "" Miért? Mert elég furcsa elmevilágba kerülünk, nehezen lehet értelmezni.

Alkalom: Szünetben művelődés. "" Miért? Amikor végre szabadságon vagy, és ideje klasszikusokat olvasni, akkor talán érdemes ezt is belevenni, Krúdy mégiscsak fontos része a magyar irodalomnak.

Könyvtár/Saját: Könyvtár. "" Miért? Mint említettem, nekem saját kiadás van meg, de hacsak nem tudod/akarod összegyűjteni a teljes kiadói sorozatot - amit én szeretnék -, akkor egy elolvasásra érdemesebb a könyvtárat meglátogatni.

forrás: http://www.deviantart.com/print/33574473/?itemids=185

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

KRÚDY GYULA - PURGATÓRIUM

Háy János: Egy szerelmes vers története

Nehéz egy verses kötetről írni. Egyrészt, mert vannak jó/jobb, és vannak rossz/rosszabb versek, általánosítani nehéz. Másrészt, mert a költészet az egyik legszubjektívebb művészeti ág véleményem szerint, mert igazán az a szerepe, hogy ha megszólít egyáltalán, akkor az a Te dolgod, hogyan vetíted le magadban.

Szóval molyon sikerült szépen megfogalmaznom már a gondolatomat, ezért legegyszerűbb, ha bemásolom ide:

Vegyes a benyomásom. A legtöbb vers nagyon súlyos, egy-kettő már annyira, hogy én nem is tudtam értelmezni. Ahogyan Háy János általam már olvasott másik könyvénél – bár az regény volt –, most is tudom ezt arra fogni, hogy más életkor, más generáció. Bizonyos dolgokat talán nem is nekem akart elmondani.

kép forrása: http://www.deviantart.com/art/The-End-146258202

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

HÁY JÁNOS - EGY SZERELMES VERS TÖRTÉNETE

Veronica Roth: A hűséges

Nos, még egy szériának vége, és szomorúan konstatálom, hogy így kell búcsúznunk. Hiába a sok megadott magyarázat olyan kérdésekre, melyeket bár nem fogalmaztam meg, foglalkoztattak a sorozat kapcsán, hiába az igazságszolgáltatás, keserű szájízzel tettem le az utolsó kötetet.

A cselekmény az előző két kötettől megszokotthoz képest itt váratlan gyorsasággal pörög. Gyakorlatilag nem volt eseménytelen rész, mert ha kezdett elmélyülni egy lassabb jelenet, villámsebesen vége szakadt. Nem igazán tudom, mennyi időt ölelt fel ez, vagy öleltek fel az előző könyvek... mégis lelki átmenetek nélküli eseményfolyam volt, és ez nem tetszett. Az az érzésem volt, Veronica Roth kötni akarja magát ahhoz, hogy ez trilógia, nem akart negyedik kötetet, ezért nagyon gyorsan mindent belevett ebbe az egy kötetbe.

Valahol megértem, ugyanis azt gondolom, ezt a kötetet nem lehetett volna kettőbe szedni, ahhoz azért nem volt sok, de simán el lehetett volna szórni akkor a három kötet eseményeit másképp. Bár ezt nem akarom mondani, mert az első két könyvet nagyon szerettem, és fájna a szívem, ha bármi változna rajtuk, ezért talán jobb így, hogy ez az egy könyv maradt meg rossz(abb)nak.

Az előzőektől eltérően még itt nem pusztán Tris szemszögéből látjuk az eseményeket, hanem relatív felváltva vele Tobiaséból is. Ez alapvetően jó gondolat volt, még ha szokatlan is, a cselekményt tekintve. Azonban nem tudom, a fordító hibájából-e, vagy az eredeti szöveg is ilyen (ez visszatérő probléma), de a két karakter stílusa annyira nem volt elkülöníthető, hogy olykor a fejezetek közepén eszméltem rá, hogy most ki is az elbeszélő. Tudom, hogy a fejezetek elején szerepelt, de ez valahogy nem nyomatékosította eléggé. Gyors olvasásnál könnyű átsiklani fölötte, főleg, hogy mindkettő T-vel kezdődik, s-re végződik, nem ragad meg annyira, de nem is kellene neki, hiszen jó esetben a stílusukat meg lehet különböztetni.

[[Hú, mennyi szóismétlés van most ebben a bejegyzésben, de sajnos egy viharos éjszaka után vagyok, nehezen találom a szavakat. ...]]

SPOILER!!!

A befejezésről: nagyon nem tetszett Tris halála. Nem mintha nagyon a szívemhez nőtt volna, bosszantóan sok dolgot túlélt. Akkor ezt miért is nem? Másrészt a két szemszög a végére azt az értelmet nyerte a szememben, hogy így lehetett lezárni a dolgot, hiszen Tris nem tudja befejezni. De mégiscsak az ő szemével láttuk az előző két kötetet. Tobiast sokkal jobban megszerettem, mégis inkább választottam volna az ő halálát, mint Trisét, szerintem ez így nem volt jó.

Ahogyan az epilógus sem tetszett, erőltetett volt már, kicsit szájbarágós is, és végig az volt a fejemben, hogy most már igazán legyen vége.

SPOILER VÉGE!!!

Szóval keserű szájízzel veszek búcsút ettől a trilógiától, és biztosan többször át fogom gondolni, el akarom-e még egyszer olvasni az egészet az utolsó kötet tükrében.

A tanulsága, mondanivalója helyes és jó, és direkt ezzel fejezem be a sorozatról alkotott értékelésemet, nem negatívumokkal.

Ajánlás://

Korosztály: 14+ %% Miért? Ahogyan eddig is írtam, a sorozat számukra szerintem nagyobb élmény lehet.

Alkalom: Ha már érdekel nagyon az első kettő folytatása. %% Miért? Mert önmagában nyilván élvezhetetlen, de nem feltétlenül tartom az első két kötet olvasóinak sem sürgős élménynek.

Saját/Könyvtár: Könyvtár. %% Miért? Ez az első, amelyikre ezt írom. Ha az első kettő sajátod volt, érdemes persze teljessé tenni a gyűjteményt, de érdemes rajta elgondolkozni. Talán jobb, ha előbb elolvasod könyvtárból, és utána döntesz róla, megveszed-e.

Felirat hozzáadása

kép forrása: http://www.deviantart.com/art/Beyond-Chicago-Allegiant-410792073

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

VERONICA ROTH - A HŰSÉGES

John Green: Csillagainkban a hiba

Nem szeretek olyan kiszámítható és unalmas lenni, hogy ha mindenkinek tetszik egy könyv, akkor az nekem is tetszik, és áradozom róla, ezért megpróbálom most elmondani, miért utáltam ezt a regényt:

1. Utáltam, hogy ennyire kegyetlenül valóságos. Mert tudtam ám nagyon dühös lenni a hozzáállására, de a Sorstalansággal szemben, ennél a regénynél teljesen egyértelműen kiütközött számomra, miért ilyen, és az is, hogy igaza van.

2. Utáltam, hogy lerángatott a földre. Mert bár talán nem ez volt a fő mondanivalója, engem nagyon megszólított a főleg a végén értelmezett gondolattal: mindenki feledhetetlenné akar válni. Én legalábbis igen. Mondhatom szerénykedve, hogy nekem már az is elég, ha valami nagyot alkothatok, ami fontos, a nevemre való emlékezés másodlagos, de hazudnék. Fáj arra gondolnom, hogy nem tudom a dédszüleim nevét, az üköket még annyira sem, és így tovább. Hányan voltak, mit dolgoztak, mit ettek, milyenek voltak? Ők a családom voltak, mégsem tudom, kik, és a feltételezés, hogy én is ilyenné válok, fájdalmas. De a végén helyretette a fejemben ezt az egoizmust, és tudatosította bennem, hogy az élet célja talán nem a halálon túlmutató életpálya felépítése, hanem az, hogy ha ilyet alkotni nem is tudunk, ne ártsunk másoknak. Ez a fejemben egyébként nem ilyen egyszerű, sőt, de megmagyarázni nem fogom tudni, jobb lesz, ha elolvassátok Ti is!

3. Utáltam, hogy kiszámíthatatlan. Mert lássuk be, azért az életben is, mindenhol, szeretjük tudni előre, mi vár ránk, és a regény olykor önmagán belül utal saját magára, és fityiszt mutat később, hogy "Bebebe! Nem úgy lett, mint gondoltad, igaz?"

4. Utáltam megszeretni a szereplőket. Baromira nem tudtam azonosulni a személyiségükkel, annyira más, mint amit az ember maga körül lát nap, mint nap, és mégis fejbe kólintottak, elhitették velem, hogy léteznek, és létezésükben valódi fájdalommal igaziak az érzéseik. Ettől pedig a papírokon túlmutató igazságokat rögzítettek a fejembe.

Azt hiszem, most már bevallhatom, hogy ezeket nem igazán utáltam, bár bizonyára teljesen egyértelmű volt. ... Unalmas vagyok, kiszámítható, bestsellerre ráharapó... De nem érdekel!

Hálás vagyok, mert azt hiszem, ismét megtudtam, miért is vagyok én magam olvasó. A napjaimmal arra törekszem, hogy fejlődjek, jobbá váljak, az életemet úgy élem, hogy ha könyvként olvasnám, a döntéseimkor ne sóhajtsak képzeletbeli olvasóként, hogy "Jaaaj, miért ezt csináltad?". Ahogyan a könyvben a betűket, az életet sem tudod megváltoztatni, nincs "mi lett volna, ha", bármilyen könnyű is feltételezések útján boldogabbá válni. Én szeretem, ha az olvasott regények tanulságai, az igazán fontosak legalább örökre bennem élnek, részemmé válnak, jobb emberré tesznek. Hiszem, hogy ez a könyv is ilyen, és sosem akarom elfelejteni, amire megtanított!

Ajánlás://

Korosztály: 14+ ^^ Miért? Nem könnyű érzelmileg, tanulságilag sem, s bár azt gondolom, fiatalabb olvasók is érthetik, minél idősebbként olvassa el valaki, annál nagyobb élmény. Lehet, tévedek... :)

Alkalom: Mindigolvasós. ^^ Miért? Ez egy új kifejezés lesz azt hiszem. Az a könyv, amelyiket jó leülni egyben elolvasni, de az is jó, ha dolgozunk, iskolába járunk is, amikor szabad percünk van, akkor kézbe vesszük.

Könyvtár/Saját: Saját. ^^ Miért? Biztosan akadnak majd percek, amikor le akarom kapni a polcról, hogy idézzek belőle, beleolvassak, vagy akár kezdjem elölről újra meg újra.

 

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

JOHN GREEN - CSILLAGAINKBAN A HIBA

J. K. Rowling: Bogar Bard meséi

Na, ez gyors volt. :D De nagyon kis aranyos, rövid könyvecske. HP-fanoknak (Potterheadeknek, mint én... :D) kötelező! :) Egyrészt a vicces kommentárok miatt, másrészt a JKR névvel szignózott lábjegyzetek miatt, amelyek adnak egy-egy kis plusz infót az univerzumhoz.

A mesék bűbájosak, biztosan fogok ebből mesélni a leendő gyerekemnek. :)

Sok-sok év után is csak ennyi: Köszönöm Rowling néni! :)

Kép forrása: http://www.deviantart.com/art/Tales-of-Beedle-the-Bard-334127379

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

J. K. ROWLING: BOGAR BARD MESÉI

Murakami Haruki: 1Q84 (1. kötet)

Szeretem azt, amikor besétálok a könyvtárba, és az ajánló polcon olyan könyv van, amelyiket már el is akartam olvasni, meg egyébként is vonzó valamiért, és leveszem, és nagyon tetszik. :D Ilyen volt ez most is, ezzel a könyvvel. Kiszúrtam, és imádkoztam, hogy amíg felszaladok az előre kiválasztott könyvekért, addig ne vigyék el, amíg visszaérek.

Csak, hogy tudjátok a moly.hu miatt úgy olvasok, hogy tizedelem a könyvet, és minden tizednél behúzok egy strigulát molyon. Ez könnyíti az olyan könyvek olvasását, amelyeket nem szeretek, segít átvergődni, a jóknál meg élvezem, hogy nem veszem észre, ha már túljutottam egy-egy tizeden, annyira belemerültem. Ezzel a könyvvel most úgy esett meg, hogy hiába volt 510 oldal, azaz 50 oldalanként "szusszanhattam" volna egyet, nem volt rá szükség.

Tetszett! Nem tudom, igazából, miért, ugyanis:

X A stílusa bosszantóan kiforratlan. Hobbiból olykor vállalok lektorálást, és ott találkozom ilyesmivel. Nem tudom, ez a fordító hibája-e, vagy a szöveg eredetileg ilyen, de az biztos, hogy a szóismétlés általam tágabban értelmezett verziója érvényesült. Ez azt jelenti, amikor az elbeszélő annyira nem akarja ugyanazt a szót még egyszer használni, hogy egy szinonimáját írja, ettől azonban könnyen erőltetetté válik a szöveg.

Másrészről - ezt a szerző hibájának könyvelem el - unásig ismétli a "férjes barátnője" meg a "kérdőhangsúly nélküli kérdés" kommentárját. Szerintem mindkettő legalább 50-szer szerepelt a regényben. Megértettük az első beszélgetéskor, hogy Fukaeri nem kérdésként teszi fel a kérdést, hanem kijelentő módban, nem kell minden alkalommal leírni. :/ Maguk a párbeszédhez fűzött elbeszélői megjegyzések sem voltak kifejezetten kreatívak vagy egyediek, de ez nem is volt elvárás.

X A szereplők hiteltelenek. Mindegyik fantasztikusan szupertehetséges képességekkel rendelkezik több dologban, negatív oldaluk azonban nincs. Apróságokban pedig előfordul az is, hogy az elbeszélő korábbi állításának ellentmondóan viselkedik valamely karakter. Beletartozik ebbe a szereplők kimeríthetetlen gazdagsága is.

X A cselekmény hiánya. Ez a legfurcsább... Úgy értem, én nagyon igénylem egy regény cselekményét, és itt a lapokhoz voltam szegezve annak ellenére, hogy a 400. oldalig gyakorlatilag semmi nem történt.

X Fordulatok kiszámíthatósága. Lehet, én vagyok csak ilyen, de elég hamar leestek azok a dolgok, amelyeket késleltetve akart közölni. Valahogy rosszul időzítette őket.

Egyebekről szólva pedig:

Valamiért Tengot nem tudtam japánnak elképzelni, sem a "férjes asszony barátnőjét". Minden karakter japán volt a fejemben, ők nem.

A szexualitás is elég ... érdekesen jelent meg. Bár ezt bőven meg lehet magyarázni, hiszen kontrasztot kíván adni a különböző szexuális együttlétek között.

A leírások nagyon lekötötték a figyelmem. A karakterek háttértörténete, akármennyire hiteltelenül hatott, mégis érdekelt.

Az író műveltsége vitathatatlan. Tudatosan idéz irodalmi alkotásokat, és épít Orwell 1984-ére. Új megközelítése ez a disztópiáknak: amikor nem benne élünk, hanem mi vagyunk azon a bizonyos kerítésen kívül. Sajnos erről még nem alakítottam ki világos véleményt, mivel a regény első kötete sem ment még bele ebbe a megközelítésbe kifejezetten, nem adott teret a jelen kötetben a gondolkozásnak.

Már csak az a kérdésem van, vajon ez a regény maga a Légből szőtt gubó-e?...

Összességében tehát azt mondhatom, hogy egy következetesen megszerkesztett bevezető kötete ez egy trilógiának. Nem állítom, hogy tíz körmömet rágva várom a folytatást, mert ez nem igaz. Ha épp nem lesz olvasnivalóm, és elérhető lesz számomra a folytatás mindenképp kezembe veszem, de most egy ideig nem árt pihentetni.

U.i.: Utólag jöttem rá, hogy az írója férfi, pedig meggyőződésem volt az ellenkezőjéről. :D

Ajánlás://

Korosztály: 16+ // Miért? Mert az erotikus tartalom miatt eleve szinte muszáj ezt a korhatárt kiszabnom. Amúgy olvasottabb 14 év fölöttiek is belevághatnak.

Alkalom: Nyári/őszi/téli/tavaszi szünet/szabadság // Miért? Mert ez olyan jó elmélyülős olvasmány, terjedelmét tekintve is időt igényel.

Saját/Könyvtár: Könyvtárból kötetenként vagy mindhármat egyszerre sajátnak. // Miért? Mert annak, aki nem szereti meg, ráér vele, kötetenként érdemes kivenni könyvtárból, de annak, akinek tetszik, érdemes rászánni az egész trilógiára.

Kép forrása: http://www.deviantart.com/art/Tengo-and-Aomame-304437868

OFF-TOPIC: Az e-book hatalma

Kb. egy éve jutottam el oda, hogy most már nagyon szeretnék egy e-könyv olvasót. Különösen praktikusnak akkor tartom, amikor utazik az ember, és ahelyett, hogy bepakolna egy tucat könyvet, csak egy vékony kis gépet kell. Repülőutakhoz plusz pont, hogy a súlylimittel nem kell bénázni.

Mert lássuk be, nem én vagyok az egyetlen, aki egy öt napos utazásra is elvisz hat könyvet azon az alapon, hogy "Nem tudhatom, mit akarok majd éppen olvasni! De ha mégis, mi van, ha kiolvasom, és nem lesz más nálam?"

Szóval most, hogy végre születésnapomra kaptam egyet, elöntött a dicsőségérzet, hogy ha akarnám, bármilyen könyvhöz kb. azonnal hozzáférnék, akár ingyen is. Persze fogadalmat tettem, és szeretném is tartani magam hozzá: csak olyan könyvet szerzek be ingyen, amelynek már nincs jogdíja, vagy a könyvtárból is meg tudnám szerezni, csak épp ki van véve. Jó-jó, tudom, hogy utóbbi elég necces, de azért sok aktuális sikerkönyv így sem fér bele a dologba, hiszen nincs még a könyvtárban sem. :D

Ha lehet, ettől függetlenül maradok a nyomtatott könyveknél, de most kiélvezem gyorsan majd a hatalmát az e-book olvasónak a nyár folyamán. :D

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

MURAKAMI HARUKI - 1Q84 (1. kötet)

OFF-TOPIC: Művelődjünk

Ezt a cikket az emelt irodalom érettségi szóbelijére készülve találtam. Fiatalos, pörgős, érdekes. Szívből ajánlom mindenkinek:

IDE KATTINTS A CIKKÉRT!

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

HAMVAS BÉLA - A BOR FILOZÓFIÁJA

George Orwell: Állatfarm

Ez volt első olvasmányom Orwelltől, és ha a stílus a sajátja, akkor még fogunk egymással találkozni egy másik időben és helyszínen, 1984-ben.

A történetet úgy fogalmaznám meg röviden, hogy egy történelmi skicc, amelyet Orwell "gyorsan" felvázolt, egyszerű karakterek, könnyű azonosítás, mesés, nem bonyolult történetfolyamat. Kicsit olykor talán túl gyors is, ahogy annyit ír, hogy "évek múlva" vagy "pár hónap múlva", de azt gondolom, ennél több jobban bosszantott volna, mint amennyire érdekelt. Minden lényeges szerepel benne.

Nekem konkrétan a történelmi ismeretem a konkrét szituációt tekintve nem nagy, érdeklődésszintnél is talán kevesebb, de az ideológiai háttérismeret megvan, és az sokkal izgalmasabb is számomra, mint a sokak által dicsőített - hülye szó, sorry - ki-kicsoda a szereplők közül a valós történelemben.

Összességében azt mondom, hogy egy gyors olvasmány, de nem könnyű, nem állítom, hogy hamar túl fogok lépni rajta, még biztosan fogok gondolkozni a regényen, hiába nem tudtam meg igazából újat, tetszett a "Tündérmese" (az alcím) meséje. :)

Ajánlás://

Korosztály: 14/16+ °° Miért? Attól függ, rendelkezik-e az illető a kellő ideológiai (kommunizmus-szocializmus) háttérrel.

Alkalom: Esős délután. °° Miért? Kb. két-három óra kiolvasni, egy tea mellett jól lehet gondolkodni is rajta.

Könyvtár/saját: Könyvtár. °° Miért? Szerintem az alkalomban írt indok ide is passzol! :)

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

GEORGE ORWELL - ÁLLATFARM

José Saramago: Az elefánt vándorútja

Erről csak annyit, hogy ha valaki - ahogy én is - nem tud tördelés nélküli könyvet olvasni, az ne kezdjen bele Saramago könyveibe. Belenéztem többe is, és nincsenek bekezdések, ahogyan itt sincs.

Szóval Nobel-díj ide vagy oda, nekem kell a tördelés! :D

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

JOSÉ SARAMAGO - AZ ELEFÁNT VÁNDORÚTJA

OFF-TOPIC: Könyvtár/Saját

Sziasztok!

Gondoltam, itt az ideje, hogy egy kicsi indoklást fűzzek az értékelések végén az Ajánló:// rész utolsó pontjához: Könyvtár/Saját?

Szeretném tisztázni, hogy a könyv érték, és mint olyan, minél több van belőle, annál jobb. Büszke vagyok azokra a könyvekre, amelyek az én és a vőlegényem közös könyvtárát képzik (ajándékba kapott vagy magunk által vásárolt könyvek, egyelőre nem sok). Azonban a könyv ma már luxuscikk is egyben, ember legyen a talpán, aki megengedheti magának, hogy havonta vásároljon (teljes árú könyvre gondolok természetesen, vagyis arra, hogy "Bemegyek egy könyvesboltba nézelődni, hátha megtetszik valami.").

Ezzel a fejjel gondolkozva írom az ajánlás végét, ugyanis az én pénztárcám is ilyen szűkre szabott, antikváriumból szoktam (egyébként imádok!) vásárolni, ha módomban áll, és fontosnak tartom épp ezért különválasztani azokat a könyveket, amelyek tartalmilag is értékesebbé teszik a gyűjteményt és/vagy újraolvasás lehetősége miatt jobb, ha mindig kéznél van, illetve azokat, amelyek megérnek egy könyvtári kikölcsönzést, de a saját könyvtárba alapvető szükségletnek nem tartom. Utolsó kategória, ami elég ritka, hogy azért ajánlom könyvtárból, mert igazából egy olvasást sem ér meg, de ha már, akkor inkább könyvtár.

Olyan viszont fel sem merül bennem, hogy bármilyen könyvről lebeszéljek akárkit! ;-)

Rohinton Mistry: Ilyen hosszú út

Ezt sem voltam képes végigolvasni. Ilyenkor mindig vacillálok. Mindig azt képzelem, hogy én képes vagyok bármilyen könyvet elolvasni, aztán tessék, mégse... Ez pedig nem attól függ, hogy milyen nehéz vagy izgalmas, teljesen változó. Azért ezeknek a könyveknek is szoktam adni időt, és a felét legalább elolvasom, ahogy most is tettem.

Függetlenül az én félbeszakításomtól, ezt a könyvet jó szívvel tudom ajánlani. Azért is voltam képes olyan sokáig olvasni, mert még sosem olvastam semmit, ami az indiai kultúrához kapcsolódik, és érdekelt ez a világ. Ilyen szempontból azért csalódnom kellett, mert eléggé olyan, mint, amit alapvetően ismerünk. A vallástól eltekintve mindenki olyan beszédében, gondolkodásmódjában, mintha bárhol máshol lenne ugyanilyen körülmények között (politikai harcok, anyagi gondok). Talán épp emiatt nem tudtam végigolvasni.

A történetvezetés érdekes, ugyanis sok a sejtetetés, amit többször említ, de azokat elég hamar meg is oldja, közben viszont már a következőt csepegtette, így nincs a sok regényben (főleg bestsellerekben) előforduló agyfelhúzó kérdőjel, aminek a megoldását már amúgy is sejted, de szeretnéd kimondva (illetve leírva) látni. De egy idő után ezt is meguntam.

Maga a történet fő szála sem volt számomra olyan izgalmas, ahogy eleinte vártam, ahhoz viszont túl lassan folynak a szavak, sok ugyanis a leíró rész, amiből nem Indiát ismerhetjük meg, hanem egy részben elképzelt helyet az elképzelt alakjaival, és ez cseppet sem annyira érdekes, mint egy teljesen új univerzum, hogy lekössön a lapok elé.

A karakterek maguk sem túl összetettek, kidolgozottak a szememben. A "félkegyelmű" karakterének beszéde nagyon zavart olvasásnál (minden mondat nélkülözi a szóközt, sok a szóismétlés, ezzel jelezve a figura hadarását), a szemnek nagyon fárasztó volt. Maga a család szimpatikussá vált, bár elég banális szereplők voltak, de a főszereplő kivételével mindegyiket megszerettem. Azt nem tudom megindokolni, Gustad miért is volt ellenszenves igazából.

Miért ajánlom mégis? Mert azért élmény egy teljesen más, számunkra nem megszokott kultúra világába beleolvasni, és a számomra legnagyobb élményt az idegen kifejezések, illetve a könyv végén a fordító által összefoglalt a könyv idejéhez mért aktuálpolitikai összegzés adta, mert ez volt igazán az, ami miatt olvastam: új világ megismerése.

Ajánlás://

Korosztály: Történelem után érdeklődő bárki. ! Miért? Mert kortól függetlenül érdeklődhet egy ilyen történelmi helyzet iránt akárki. (Belátom, nem túl jó érvelés, de jobbat nem sikerült találnom.)

Alkalom: Parkban vagy otthon, zenehallgatás közben. ! Miért? Nekem sokat dobott az élményen, hogy keleti zenét hallgattam hozzá, de idő kell hozzá, hogy a zene hasson, ezért nem jó 5-10 perces utazások vagy szünetek alatt belekezdeni.

Saját/Könyvtár: Könyvtár. ! Miért? Én is könyvtárból szereztem meg, ott volt az aktuális ajánlatok polcán, és elhoztam, miért is ne alapon. Nem gondolom többször olvasósnak akkor sem, ha valakinek nagyon tetszik.

U.i.: A zene, amit hallgattam az online rádió: www.radiomagico.com

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

ROHINTON MISTRY - ILYEN HOSSZÚ ÚT

Bernhard Schlink: A felolvasó

Amennyire jó az elgondolás, annyira nem tetszett nekem ez a könyv. Kissé összecsapott történet és karakterek. Arra is nehezen veszem rá magam, hogy megírjam ezt a posztot, kb. fél órája meg van nyitva a blogger.

Na, de térjünk vissza a témához, ami egy könyv nagyon is komoly témája. Az egész könyv legjobb része az alábbi idézet, ami egyben az egész regény tartalmát össze is foglalja, részemről a többi nem is kell:

"(…) Képzeld el, hogy valaki szándékosan a vesztébe rohan, és te megmentheted – megmented? Képzelj el egy műtétet és egy pácienst, aki olyan drogokat szed, amelyekkel nem fér össze az altatás, de szégyelli, hogy kábítószeres, és nem akarja bevallani az aneszteziológusnak – te elmondanád az aneszteziológusnak? Kepzelj el egy bírósági tárgyalást és egy vádlottat, akit megbüntetnek, ha nem ismeri be, hogy balkezes, és ezért egy jobb kézzel elkövetett tettet nem követhetett el, de szégyelli balkezességét – megmondanád a bírónak, mi a helyzet? Képzeld el, hogy homoszexuális, és mint meleg nem követhetett el bizonyos tettet, ám szégyelli, hogy homokos. Nem arról van szó, hogy az embernek szégyellnie kell-e sutaságát (…) – egyszerűen képzeld el, hogy a vádlott szégyelli magát."

Minden más csak felesleges szócséplés. A főszereplő karakter nemhogy antipatikus, de kifejezetten bosszantó amellett, hogy teljesen irreálisnak tartom az egész lényét, és a stílusa sem meggyőző, pedig egy ilyen fontos témáról nagyon szeretnék olvasni valami jó írást. Még jobban bosszantott, hogy a lényegről igazából nem tudtunk meg semmit...

SPOILER!

Mert oké-oké, hogy Hanna nem írhatta a jelentést, mert analfabéta volt, de attól még mit követett el mégis? Mert oké, hogy a gyengébbekkel felolvastatott, hogy megkönnyítse nekik az utolsó napokat, de önként vonult be, és az sem tiszta, hogy mi történt a templom felgyújtásának napján. Tudjuk a tárgyalás leírásából, hogy bevallott elkövetett bűnöket, de az nem számít... Legalábbis úgy kezeli a szöveg.

Az első rész meg maga a vicc, a pedofília megjelenésének számomra botrányos leírása mellett gusztustalan már maga az indítás is, hogy a második lapon több szinonimáját olvashatjuk a hányásnak, mint amennyit valaha ismertem, ahogyan leírja, miként lett beteg. Ki kíváncsi erre? Miért volt szükséges ez irodalom- vagy akár szórakoztatás szempontjából leírni? Személy szerint gyomorgörcsöt kaptam tőle.

SPOILER VÉGE!

Összességében erről a könyvről azt tudom mondani, hogy egy komoly téma felszínét kapargatja, és a legkevésbé fontos megvilágításból láthatjuk, mert amint belekezd a normális kifejtésébe, elveti, és egy bestellergyanús, tökjófilmalapanyag romantikus mozzanatra, a felolvasásra koncentrál, ami szép és jó, de nagyon kusza és csapongó lesz a regény egésze.

Én el tudom tehát hinni, hogy a film méltán kapott Oscar-díjat, meg is akarom nézni, mert hiszek benne, hogy egy mozifilm jobban ki tudja fejezni a témát, mint ez a könyv, ami 230 oldalban akart valami fontosat mondani, de lenyelte a szavakat, helyette pedig ömlengett. Mérges vagyok, többet vártam tőle.

Ajánlás://

Korosztály: 14+, de inkább 16+ ~ Miért? Történelmi ismeretanyag minimálisan szükséges, plusz a szexuális tartalom miatt erősen ajánlott a korhatár emelése.

Alkalom: Amikor ráérsz olyat olvasni, amit sokan ajánlanak, és híres, de az olvasmány blog lehúzta. ~ Miért? Sokan ajánlották, most épp volt alkalmam szabadon olvasni, és nem bánom, hogy erre fordítottam az időm, csak csalódtam.

Saját/Könyvtár: Könyvtár vagy antikváriumi olcsó kiadás. ~ Miért? Nekem személy szerint nem hiányzik a személyes gyűjteményemből...

KÖVETKEZŐ OLVASMÁNY

BERNHARD SCHLINK - A FELOLVASÓ

Veronica Roth: A lázadó

Nem tehetek róla, de ez a sorozat nekem nagyon tetszik!!! Sznob hülyének érzem magam, amiért erre irodalmi indokot keresek, pedig egyszerűen csak azért tetszik, mert megragad a történet. Valószínűleg ez pedig amiatt van, hogy én az ilyen akció kategóriát filmekben nem vagyok képes megnézni, mert a vizuális hatás sokkal traumatikusabb számomra, míg a könyv sokkal hatásosabb.

De, hogy leszálljak kicsit az elfogultság magas lováról, azért tudok negatívumokat (is). -->

--> Először is, olykor a magyarázatok vagy szándékosan túl bonyolultak ahhoz, hogy akárki megértse, vagy csak nekem az, de nem mindig voltam megérteni, hogy mi is van tulajdonképpen.

--> Másodszor, bár ez nem a regény hibája, de olyan példányt vettem a kezembe (aminek kölcsönadásáért ezúton is köszönet @dedorinak), ami tele volt elgépeléssel, és rettenetesen ki tudott zökkenteni, amikor egy szereplő másik szám-személyben beszélt elgépelés miatt, és így egészen más értelmet is kaphatott volna a mondat, ha nem vagyok "szemfüles".

--> Harmadszor, sokszor éreztem azt, mintha ez a könyv eleve már filmként készült volna. Pl. több olyan mondat vagy bekezdés van, ami indoklást ad a ruhacserére vagy a sminkre, ami filmvásznon kérdéseket meríthetne fel. Egyes mozgalmas jeleneteknél meg annyira le akarja írni, hogy kissé kuszává válik. [Ezt már az első könyvnél is említettem, de most hangsúlyosabb.]

--> Negyedszer, zavar Tris karaktere, hogy nem tudom kiismerni. Hiába kelti azt az érzést minden elolvasott sor, hogy az írónő tudatosan teremtett egy konkrét karaktert, amit mélyen, pszichológiailag is megalkotott, ennek ellenére nem tudom mégsem leírni a jellemzőit, egynek érezni magam vele, sem a barátomként tekinteni rá, ami viszont majdnem minden más karakternél másképp van. Illetve nem szerettem sosem azt a karaktert, akivel mindig csupa szerencsés fordulatok esnek meg, legtöbbször nem rajta múlik a pozitív kimenetele egy helyzetnek, és mégis hősnek tekintik.

Ezektől függetlenül azért mégiscsak nagyon szeretem ezt a könyvet. Valahogy igazából agyban szűröm azokat a dolgokat olvasás közben, amelyeket fent felsoroltam, mert egyszerűen szeretem. Nem mondom, hogy a Divergent fandomba képes lennék belépni, de tény, hogy alig várom a következő kötetet, és azt, hogy a filmet megnézhessem. Ja, és pozitív értelmű az, amikor azt üzenem az írónőnek, hogy kérdezze meg, hogy van anyukája, mert sokat emlegettem, amiért ilyen cliffhangerszerűen zárta le a könyvet.

Ajánlás://

Korosztály: 14+++ - Miért? Mert 14 fölött már biztosan érdekes, izgalmas lesz, s valószínűleg emészthető, s a sok plusz utána azt jelzi, hogy onnantól kezdve bármelyik korosztály számára élvezet. (Lányok az E/1 lányelbeszélője miatt előnyben, de a fiúk se hagyják ki!)

Alkalom: Bárhol, bármikor, de legjobb, ha akkor, amikor nem baj, ha le kell tenni (vagy nem kell letenni). - Miért? Mert elkap a történet.

Saját/könyvtár: Saját. - Miért? Mert, ahogy az elsőt, ezt is újra érdemes elolvasni, plusz nehéz máshonnan hozzájutni (bár nekem szerencsém volt). :)

U.i.: A filmhez tartozó alábbi zene nekem nagyon bejött!

https://www.youtube.com/watch?v=plUTOMoUsxA&hd=1