2014. július 15., kedd

Bernhard Schlink: A felolvasó

Amennyire jó az elgondolás, annyira nem tetszett nekem ez a könyv. Kissé összecsapott történet és karakterek. Arra is nehezen veszem rá magam, hogy megírjam ezt a posztot, kb. fél órája meg van nyitva a blogger.
Na, de térjünk vissza a témához, ami egy könyv nagyon is komoly témája. Az egész könyv legjobb része az alábbi idézet, ami egyben az egész regény tartalmát össze is foglalja, részemről a többi nem is kell:

"(…) Képzeld el, hogy valaki szándékosan a vesztébe rohan, és te megmentheted – megmented? Képzelj el egy műtétet és egy pácienst, aki olyan drogokat szed, amelyekkel nem fér össze az altatás, de szégyelli, hogy kábítószeres, és nem akarja bevallani az aneszteziológusnak – te elmondanád az aneszteziológusnak? Kepzelj el egy bírósági tárgyalást és egy vádlottat, akit megbüntetnek, ha nem ismeri be, hogy balkezes, és ezért egy jobb kézzel elkövetett tettet nem követhetett el, de szégyelli balkezességét – megmondanád a bírónak, mi a helyzet? Képzeld el, hogy homoszexuális, és mint meleg nem követhetett el bizonyos tettet, ám szégyelli, hogy homokos. Nem arról van szó, hogy az embernek szégyellnie kell-e sutaságát (…) – egyszerűen képzeld el, hogy a vádlott szégyelli magát."

Minden más csak felesleges szócséplés. A főszereplő karakter nemhogy antipatikus, de kifejezetten bosszantó amellett, hogy teljesen irreálisnak tartom az egész lényét, és a stílusa sem meggyőző, pedig egy ilyen fontos témáról nagyon szeretnék olvasni valami jó írást. Még jobban bosszantott, hogy a lényegről igazából nem tudtunk meg semmit...

SPOILER!

Mert oké-oké, hogy Hanna nem írhatta a jelentést, mert analfabéta volt, de attól még mit követett el mégis? Mert oké, hogy a gyengébbekkel felolvastatott, hogy megkönnyítse nekik az utolsó napokat, de önként vonult be, és az sem tiszta, hogy mi történt a templom felgyújtásának napján. Tudjuk a tárgyalás leírásából, hogy bevallott elkövetett bűnöket, de az nem számít... Legalábbis úgy kezeli a szöveg.
Az első rész meg maga a vicc, a pedofília megjelenésének számomra botrányos leírása mellett gusztustalan már maga az indítás is, hogy a második lapon több szinonimáját olvashatjuk a hányásnak, mint amennyit valaha ismertem, ahogyan leírja, miként lett beteg. Ki kíváncsi erre? Miért volt szükséges ez irodalom- vagy akár szórakoztatás szempontjából leírni? Személy szerint gyomorgörcsöt kaptam tőle.

SPOILER VÉGE!

Összességében erről a könyvről azt tudom mondani, hogy egy komoly téma felszínét kapargatja, és a legkevésbé fontos megvilágításból láthatjuk, mert amint belekezd a normális kifejtésébe, elveti, és egy bestellergyanús, tökjófilmalapanyag romantikus mozzanatra, a felolvasásra koncentrál, ami szép és jó, de nagyon kusza és csapongó lesz a regény egésze.
Én el tudom tehát hinni, hogy a film méltán kapott Oscar-díjat, meg is akarom nézni, mert hiszek benne, hogy egy mozifilm jobban ki tudja fejezni a témát, mint ez a könyv, ami 230 oldalban akart valami fontosat mondani, de lenyelte a szavakat, helyette pedig ömlengett. Mérges vagyok, többet vártam tőle.

Ajánlás://
Korosztály: 14+, de inkább 16+ ~ Miért? Történelmi ismeretanyag minimálisan szükséges, plusz a szexuális tartalom miatt erősen ajánlott a korhatár emelése.
Alkalom: Amikor ráérsz olyat olvasni, amit sokan ajánlanak, és híres, de az olvasmány blog lehúzta. ~ Miért? Sokan ajánlották, most épp volt alkalmam szabadon olvasni, és nem bánom, hogy erre fordítottam az időm, csak csalódtam.
Saját/Könyvtár: Könyvtár vagy antikváriumi olcsó kiadás. ~ Miért? Nekem személy szerint nem hiányzik a személyes gyűjteményemből...

image

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése