Nos, még egy szériának vége, és szomorúan konstatálom, hogy így kell búcsúznunk. Hiába a sok megadott magyarázat olyan kérdésekre, melyeket bár nem fogalmaztam meg, foglalkoztattak a sorozat kapcsán, hiába az igazságszolgáltatás, keserű szájízzel tettem le az utolsó kötetet.
A cselekmény az előző két kötettől megszokotthoz képest itt váratlan gyorsasággal pörög. Gyakorlatilag nem volt eseménytelen rész, mert ha kezdett elmélyülni egy lassabb jelenet, villámsebesen vége szakadt. Nem igazán tudom, mennyi időt ölelt fel ez, vagy öleltek fel az előző könyvek... mégis lelki átmenetek nélküli eseményfolyam volt, és ez nem tetszett. Az az érzésem volt, Veronica Roth kötni akarja magát ahhoz, hogy ez trilógia, nem akart negyedik kötetet, ezért nagyon gyorsan mindent belevett ebbe az egy kötetbe.
Valahol megértem, ugyanis azt gondolom, ezt a kötetet nem lehetett volna kettőbe szedni, ahhoz azért nem volt sok, de simán el lehetett volna szórni akkor a három kötet eseményeit másképp. Bár ezt nem akarom mondani, mert az első két könyvet nagyon szerettem, és fájna a szívem, ha bármi változna rajtuk, ezért talán jobb így, hogy ez az egy könyv maradt meg rossz(abb)nak.
Az előzőektől eltérően még itt nem pusztán Tris szemszögéből látjuk az eseményeket, hanem relatív felváltva vele Tobiaséból is. Ez alapvetően jó gondolat volt, még ha szokatlan is, a cselekményt tekintve. Azonban nem tudom, a fordító hibájából-e, vagy az eredeti szöveg is ilyen (ez visszatérő probléma), de a két karakter stílusa annyira nem volt elkülöníthető, hogy olykor a fejezetek közepén eszméltem rá, hogy most ki is az elbeszélő. Tudom, hogy a fejezetek elején szerepelt, de ez valahogy nem nyomatékosította eléggé. Gyors olvasásnál könnyű átsiklani fölötte, főleg, hogy mindkettő T-vel kezdődik, s-re végződik, nem ragad meg annyira, de nem is kellene neki, hiszen jó esetben a stílusukat meg lehet különböztetni.
[[Hú, mennyi szóismétlés van most ebben a bejegyzésben, de sajnos egy viharos éjszaka után vagyok, nehezen találom a szavakat. ...]]
SPOILER!!!
A befejezésről: nagyon nem tetszett Tris halála. Nem mintha nagyon a szívemhez nőtt volna, bosszantóan sok dolgot túlélt. Akkor ezt miért is nem? Másrészt a két szemszög a végére azt az értelmet nyerte a szememben, hogy így lehetett lezárni a dolgot, hiszen Tris nem tudja befejezni. De mégiscsak az ő szemével láttuk az előző két kötetet. Tobiast sokkal jobban megszerettem, mégis inkább választottam volna az ő halálát, mint Trisét, szerintem ez így nem volt jó.
Ahogyan az epilógus sem tetszett, erőltetett volt már, kicsit szájbarágós is, és végig az volt a fejemben, hogy most már igazán legyen vége.
SPOILER VÉGE!!!
Szóval keserű szájízzel veszek búcsút ettől a trilógiától, és biztosan többször át fogom gondolni, el akarom-e még egyszer olvasni az egészet az utolsó kötet tükrében.
A tanulsága, mondanivalója helyes és jó, és direkt ezzel fejezem be a sorozatról alkotott értékelésemet, nem negatívumokkal.
Ajánlás://
Korosztály: 14+ %% Miért? Ahogyan eddig is írtam, a sorozat számukra szerintem nagyobb élmény lehet.
Alkalom: Ha már érdekel nagyon az első kettő folytatása. %% Miért? Mert önmagában nyilván élvezhetetlen, de nem feltétlenül tartom az első két kötet olvasóinak sem sürgős élménynek.
Saját/Könyvtár: Könyvtár. %% Miért? Ez az első, amelyikre ezt írom. Ha az első kettő sajátod volt, érdemes persze teljessé tenni a gyűjteményt, de érdemes rajta elgondolkozni. Talán jobb, ha előbb elolvasod könyvtárból, és utána döntesz róla, megveszed-e.
 |
| Felirat hozzáadása |
kép forrása: http://www.deviantart.com/art/Beyond-Chicago-Allegiant-410792073
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése