...avagy első olvasmányom egy molytól! :)
Ezt a könyvet pár napja cserével szereztem. Érdekes, mert amikor az illető lány cserepolcát nézegettem molyon, és megláttam, eszembe jutott, mintha már hallottam volna erről, és ezért lecsaptam rá. Utólag jöttem rá, hogy rajta volt a kívánságlistámon (ami most elég szerény a maga egy könyvével, mert inkább várólistára teszek még nem olvasott könyvet, mint kívánságlistára).
Elsőre fel sem tűnt, hogy a szerző magyar, bár gyanús volt, hogy a szerző neve álnév, de csak miután belelapoztam derült ki, hogy itt magyarok vannak jelen, majd molyon is utánanéztem, és kiderült, hogy nem csak magyar az írónő, de aktív moly.hu tag is, akibe néhanapján belebotlom, legfőképp a mese fanok között, de mint egy Vele készült interjúból megtudtam, a Harry Potter is közös vonásunk. :)
Utóbbit különösen fontosnak tartottam megemlíteni, mert...
(és itt a lényegre térek)
...jó volt felfedezni az apró HP-utalásokat a sorok között. Három ilyet találtam: egy Seamus nevű szereplő (amúgy sokkal egzotikusabb, esetleg magyar nevek szerepelnek, ez kitűnt a tömegből), az Atlantiszba való bejutás módja (korallok bizonyos sorrendben való megérintéséről a háttérinformáció nélkül is a bejutás az Abszol útra jutott volna eszembe), és legfőképp az érzelmi alapú varázslás (ami ugye a HP-ban az ifjú, tanulatlan varázslók és boszorkányok jellemzője).
Ez a regény megint jókor jött, könnyű, nyári olvasmány volt, izgalmas, fordulatos és tartalmas annyira, hogy ne érezzem elvesztegetett időnek, de mégis meseszerű annyira, hogy ne legyen nehéz olvasni. Nem is lehetett volna jobb könyvet találnom a strandon olvasáshoz. :)
Kicsit a negatívumokról is (aztán még lesz pozitív, hogy szokásomhoz híven inkább azzal zárjak egy alapvetően nekem tetsző könyvről szóló értékelést):
Ahogyan azt láttam, másnak is picit zavaró volt, ami nekem is: a szerelmi szálak. Amellett, hogy hárommal is találkoztunk (meg három féllel, ezt most nem részletezem, aki olvasta, remélem, érti... :D), a könyvön leginkább átívelő szerelmi szál néha valóban értelmetlennek tűnt, és olykor sok is volt, de főképp előbbi dominált a szememben.
SPOILER! Nem igazán volt tiszta a motiváció, és annyiszor tért vissza a "seveledsenélküled" állapot, hogy a mesei happy end-várhatóságon kívül nem igazán volt világos, miért is alakult úgy végül, ahogyan. SPOILER VÉGE!
Valahogy amúgy viszont tudtam gyermeki szemmel nézni, és érezni azt, ezek a szálak egy fiatalabb olvasó kezében milyen izgalmasan tudnak életre kelni, és azt éreztem még a sorokból, hogy magát az Írónőt is aktuálisan valamiért annyira foglalkoztatta ez a téma, hogy nem tudta megállni a papírra vetését, és ezt nagyon szeretem. :)
Ezen kívül többször éreztem, hogy annyira szeretne logikus lenni, és minden szálat elvarrni, magyarázatot adni a kialakított fantasy univerzum működésére, hogy olykor szájbarágósra vagy sokra sikeredett. Szeretem azt, amikor egyes kérdések az olvasó fantáziájára vannak bízva.
Most pedig jöhetnek a pozitívumok:
Tetszett a nyelvezete, aranyosak voltak a szójátékok, amelyek nem vették önmagukat sem komolyan. Az is nagyon bejött, hogy nem volt erőltetett a diáknyelv. Megmaradt irodalmi keretek között, mégsem volt olyan érzésem, mint amikor Apukám próbál fiatalosan beszélni, és számára a legjobban a "punnyadni" szó fejezi ki ezt, én pedig kétségbeesetten próbálom megmagyarázni az "oltás/beoltás" szavakat. (De most tényleg... Valaki meg tudja rendesen magyarázni?)
A karakterek nagyon jól ki voltak dolgozva, talán nem vagyok egyedül vele, ha azt írom, Aengus volt az, akit a leginkább megszerettem. Eleinte hasonlóan képzeltem el a jellemét, mint Azaészét, de később élesen külön lehetett őket választani, és utóbbi karakterfejlődése is szerintem tökéletes volt és hiteles. Egyértelműek voltak a személyes motivációk, és a fordulatban is szerettem, hogy meglepő volt, mégsem váratlan (szeretek okos olvasó lenni, na... ki nem élvezi, ha egy Agatha Christie könyvben tudja előre, ki volt a gyilkos?).
Összességében tehát egy kellemes, nyári olvasmányt kaptam kézhez, és szívből ajánlom mindenkinek. :)
U.i.: A kötésért plusz pont! Puhakötéses ugyan, de nem könnyen szakadós, jó volt a fogása, és a borító is rettenetesen hangulatos.
Ajánlás://
Korosztály: Bárkinek. >> Miért? Kicsik, nagyok egyaránt élvezhetik. :)
Alkalom: Strand-nyár. >> Miért? Mert vízparton vízben játszódó történetet olvasni a hőségben meglepően jó élmény. :D
Saját/könyvtár: Bármelyik. >> Miért? Szokásos érvemmel élve: sorozat első kötetét olvassuk el, és utána érdemes dönteni a teljes sorozat beszerzéséről.
A kép az Írónő saját rajza, az interjúhoz volt mellékelve. A kép még ebben az állapotában nincsen kész, ha elkészül (gondolom, azóta ez megtörtént), akkor a "Négy elem" címet viseli. Negyedik elem (a tűz) pedig Lilla. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése