Pozitívan csalódtam, komolyan mondom. Bár a János vitézt is nagyon szerettem, annak ellenére, hogy Petőfi általános költészetét nem, ettől mégsem vártam, hogy ilyen lebilincselő lesz, hogy bruttó két óra alatt (nettó kb. másfél, beleszámítva a teafőzést, és a mosdólátogatást) ki fogom olvasni, pedig ismertem már a történetét, ugyanis középszintű érettségin (is) tétel volt.
Eleinte nehéz volt legyőznöm a tudatot, hogy Petőfi önmagát írta meg Szilveszter képében, és ez bosszantott, ahogy Petőfiben mindig is bosszantott ez az idegesítően gyermeteg hazafiasság - hangsúlyozom, nem a hazafiasság maga! -, de igyekeztem tudatosítani magamban, amit az iskola tanított: az elbeszélő nem az író, és tekintsem ezt a művet függetlennek, ahogy meg magamat tanítottam mindig, amikor tanáraim arra próbáltak rávenni, hogy a költő pályaképének tükrében vizsgáljak egy alkotást. Ekkor pedig csoda történt!
A mű megelevenedett előttem, filmként pergett - kb. ahogy írtam, elolvasni is egy film időtartama volt -, nem tudtam letenni, mert amikor meg akartam szakítani, gondoltam, csak még egy versszakot elolvasok, és lerakom, de újra meg újra továbbsiklott a szemem.
A történet önmagában nem bonyolult, és kissé talán közhelyes is.
SPOILER!
A szilveszterkor született Szilveszter újszülöttként egy tolvajhoz kerül, miután anyja egy postakocsiba rakja, a kocsis pedig egy kocsma küszöbére, majd árva marad négy évesen (nevelőapját kivégzik), szoptatós-nevelődajkája, nevelőapja szomszédasszonya pedig az utcára rakja, ugyanis eddig a nevelőapa fizetett neki, most már nem tud. Egy öregasszony fogadja be, aki koldusnak küldi, aki nem eteti, hogy szerencsétlenebbnek tűnjön, több pénzt hozzon haza.
Egy nap egy gazdag ember fogadja magához a koldusfiút, az öregasszonyt pedig elkergeti. Szilveszter a gazdag úr fiának szolgája lesz, aki kegyetlenkedik vele, míg Szilveszter tűr, és tanul a nevelőtől. Egy nap fellázad a kegyetlenkedés ellen, és elhagyja a házat, a nevelő pedig pénzt ad neki, hogy tanuljon, és eszét jóra fordítsa. Szilveszter tehát tanul, de ahelyett, hogy vagyont ígérő állásba lépne, egy kis falu jegyzője, és egyben a szabadság útmutatója lesz. Ez nem tetszik a gazdának, sem a papnak, ezért a gazda megfenyegeti, a pap pedig a nép lelkére beszél, akik elkergetik.
Szilveszter újra a fővárosba megy, ahová követi őt a faluban megismert szerelme, a gazda lánya. Együtt élnek, éheznek, két gyermekük születik, a kisebbik azonban éhen hal. Szilveszter megírja nagy művét, hogy azzal hasson a világra, de azt a cenzúra miatt nem engedik kiadni, míg végül talál egy kis nyomdát, ahol sikerül. Lázító szavai miatt azonban elfogják, tíz évre bebörtönzik.
A börtönben meglátogatja szerelme lelke, aki búcsút vesz, ugyanis meghalt a bánattól. Tíz évvel később kiszabadul, és azt tapasztalja, a zsarnokság még kegyetlenebb, szerelme sírját nem leli, fia is eltűnt, ezért - mivel nincs mit veszítenie - lelövi a királyt. Kivégzik, és neve is elvész a történelemben, de belép a hősök közé, kiket a nép később keresni akar, de nem talál, mert névtelenül végezték ki őket.
SPOILER VÉGE!
Hosszú volt ugyan leírni, de tulajdonképpen, ha belegondolunk, nem bonyolult. A hős, aki mindent feláldoz a céljáért, s mikor rájön, mit veszített ezzel, megtesz egy végső, nagy lépést.
Ennek ellenére csodálatos kifejezésekkel van tele, megható, lenyűgöző, erőt adó alkotás, amire ráerősítettek az én kiadásomban található Csanády András által készített fametszetek.
A hős ~túlkeserű~ sorsa, ~túlnagy~ mártírkodása, ~túlnagy~ vágyai, céljai pontosan leszűkíthetők egy-egy ember általános életére, és aktuálissá teszik ma is, hiszen egyértelmű, hogy ilyen keserű élet, ennyi balszerencsével kísérve sok, nem valószínű, ahogy ekkora küldetéstudat mellette szintén, sem az, hogy ilyen körülmények közt felnövő gyermek tudásvággyal rendelkezzen. Ezek mind-mind felerősített dolgok, és így van mit leszűrnünk belőle egyénileg, és a mai emberre levetíteni.
Ajánlás://
Korosztály: 12+ ~ Miért? Érteni már értik majd, versessége miatt könnyű olvasniuk, és tanulhatnak belőle.
Alkalom: Ülj le, és olvasd el, ha kevés az időd, de olvasnál! ~ Miért? Ha épp nincs hosszú regényre időd, de olvasnál valamit, tökéletes, egy estés olvasmány!
Saját/könyvtár: Mindegy. ~ Miért? Ha saját, az azért jó, mert ahogy írtam, bármelyik este leveheted a polcról, de egy alkalomra kitűnő könyvtárból is kivenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése