Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

2/2 Na, ez nem az értékelésem, hanem a kiváló könyvválasztói képességem lenyomata. :D Ugyanis az utóbbi két könyvre nagyon vártam, nagyon vágytam, és tessék, mindkettő beszippantott.

SPOILER!

Már megint ez a mocskos idő, ami ellentmondásaival és logikáival megdolgoztatja rendesen az agyamat. Mert ebben a könyvben már nem csupán az idő, mint elmúló, bekövetkező dolog, hanem, mint Sors, mint ok-okozat jelenik meg. Mert Henry nem tud tenni azért, hogy a dolgok megváltozzanak, úgy kell lenniük, ahogy történnek, és ebbe nincs beleszólása senkinek. Mert Henry, ha nem jönne el Clare-hez, akkor nem lenne kapcsolat, nem lenne semmiféle esküvő, sem a jövő további dolgai, de eljön. Amikor már a felnőtt házaspár életét olvastam, megfigyelve, ahogy Henry épp visszamegy, a korábban Clare jeleneként megírt időbe, egy-egy pillanatra elkapott a vágy, hogy vissza is lapozzak azokhoz az oldalakhoz, kezdjem elölről, mert megint éreztem, valahol a múlt jelenként történik.

És milyen csodálatos, hogy Henryt nem a betegség viszi el! Az nem lett volna méltó!

SPOILER VÉGE!

Sok "kisebb" történetből áll össze az egész egy kerekké. Mondhatni, múlt, jelen és jövő, de ez ennél több, inkább bizonyos életszakaszok problémái megvilágítva.

Megint rengeteg kérdés zúg a fejemben az időről, megválaszolhatatlanul, de ez a könyv életemben először megtanított arra, hogy nem muszáj minden kérdésemre választ kapnom, és megerősített abban az egy dologban, amiben eddig is feltétel nélkül hittem: a Sorsban!

Ajánlás://

Korosztály: 16, de inkább 18+ ~ Miért? Furcsálltam olvasás közben többször, hogy ezt a tini részlegről vettem ki a könyvtárból, ugyanis nagyon nem oda való nagyon sok jelenete. Nem mondom, hogy vérbeli felnőtt regény, megértem, miért sorolják ifjúsági irodalomhoz alapvetően, de mégsem...

Alkalom: Amikor sok időnk van, vegyük kézbe, és ugorjunk fejest. ~ Miért? Mert elragad, és nem lehet letenni, mert mindig van valami kérdés.

Saját/könyvtár: Bármelyik. ~ Miért? Ízlés kérdése. Könyvtárból olvastam, szeretném még egyszer majd elolvasni, de nem hiszem, hogy megvenném ezért.