Nem, nem és nem!
Nem tudok azonosulni azzal, ami a könyv - utolsó két mondatával alátámasztott - koncepciója. Ezt most idézem: "Mindenki csak a viszontagságokról, a "borzalmakról" kérdez: holott az én számomra tán ez az élmény marad a legemlékezetesebb. Igen, erről kéne, a koncentrációs táborok boldogságáról beszélnem nékik legközelebb, ha majd kérdik."
Megértem, hogy hol ebben az értelem, az érték, de számomra ez cseppet sem hiteles, különösen nem egy 15 éves fiú szájából.
Nem találok szavakat, nem tudok fellélegezni, a katarzis elmaradt. Irritált az a kellemes útirajzi stílus, ahogy az élményeit tálalta. Naivitása olykor, akár egy kisgyermeké, mégis hirtelenjében megért dolgokat, minden logika vagy indoklás nélkül.
A második felében már kezdett tisztulni a kép, és hogy úgy mondjam, már tisztábban fogalmazta meg a miértjét, hogyanját a hozzáállásának, de annak tükrében sem kapott értelmet a korábban történt bármiféle esemény.
Fél éven belül ez volt a második Holokausztról szóló regény, amit olvastam. Az előző sem tetszett túlzottan, ott a szabadulás első 48 órájáról akart volna szólni, de még mindig hihetőbb érzelmek jelentek meg, mint itt. Szó sincs róla, hogy feltétlenül önsajnálatot akarok olvasni a témával kapcsolatban, de hiteles érzelmeket igen. Sajnos ez nálam most nem nyert, hiába értem, ha valaki mellette próbálna érvelni, elfogadnám, de nem tudna meggyőzni, hogy jobban tessen.
Ajánlás://
Korosztály: 16+ - Miért? Kell egyfajta történelmi-irodalmi tudás, hogy érteni, értékelni tudjuk művészeti szempontból.
Alkalom: Egy csendes hétvégi délután-este, egy forró teával. - Miért? Pár óra olvasással kiolvasható, de kell hozzá a nyugalom, belemélyülés. Forró tea jól eshet mellé.
Saját/Könyvtár: Saját. - Miért? Mindenképp újraolvasós, előbb-utóbb én is remélem, rá tudom majd újra venni magamat, mert most magamnak csalódást okoztam, amiért nem tudott tetszeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése